Vacogok, érzem itt, egész belül
s egy húr lassacskán fel-fel pendül
ideges léptek gyenge kontúr
itt,valahol a kérges szívemen túl.
Mondtam édes szép szavakat
"csokimban málna granulátum"
Mégis bágyadt szemmel látom
Közel vagy s mégis oly távol.
Kérdem én..Mi ez?
Vacogok s minden oly hideg
hipotermia mibe estem, végtelen?
Vagy csak beléd?Nem értem ezt...
Más ez...biztos nem hipotermia
hiszen nem a vérben kering
csak itt marja a torkomat
érzem egy szó lehet az...
Mi az angyalok ajkáról született
s emberek kezébe hullott
s vörös hajad rejtekében a füledbe súgom
Szeretlek...s ez az érzés mibe belefullok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése