Hullámvasút

Az élet csak egy hullámvasút
körbe száguld alattunk a szekér.
Egyszer fent a csúcson szárnyalva,
máskor lent csókolva a pokol fenekét.

Ki nem szállhatsz épségben,
csak ha véget ért az út.
Vagy ha magad pattansz ki felénél,
Ki tudja többet szárnyalhatsz-e már.

S öklendezz vagy kiabálj,
ez a hullámvasút az élet
a végénél utad pillanatképe vár.
Ekkor érted meg mi értelme volt a létnek.

Ha nem, legalább élvezted vagy rettegtél.
Vigyorral az arcodon vagy pólódon hányással.
De leértél.