Óh Mr.Melankólia kérlek ne hagyj magamra!
Látod nyújtom neked a poharat,
néhány órát még igazán maradhatsz...
Óh Mr.Melankólia ha tudnád mi van idebent..
Elmondanám de úgy sem értenéd.
Inkább gyógyítgasd hegemet.
Hisz rád mindig számíthatok,ha hívlak
itt vagy. Sosem hagysz cserben.
Csendességeddel,türelmeddel vigaszt lelhetek benned.
Látom,elfogyott az italod.
Töltsek még egy keveset?
A te szeszed az én szeszem csak maradj itt mellettem.
Vagy másra vágysz, netán egy kis füstre?
Várj adok majd én.
Ennyit igazán megtehetek érted.
Óh Mr.Melankólia tudod lassan elfelejtem,
három éjszakából hármat álmaimban
mégis vele élek.
Nem olyannak érzem mint akit a többi közé raknék,
agyam poros szekrényébe.
Szétdobált érzelmeim kegyetlen tömkelege felé.
De Mr.Melankólia nem tudok már mit tenni.
Egy csonka vers vagyok a falán.
Vagy már az sem,szemétbe dobta tán' azt is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése