Kátrányos csókok marják tüdőmet
nikotinomba mártott gyűlölet
s te csak ezt szívnád magadba szüntelen
ujjaid között tartott végzeted.
Késő sírás ér szűkítő mámorod
drágán kapod legutolsó bánatod
itt van még egy szál talán rágyújtok
eldobnám de sajnos már nem tudom.
Ragad hozzám mint a zárjegye, s ő szív el engem
feleselni már nem merek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése