Fagyott gondolatok.

Nézegettem a gépem és találtam két ilyen izét még annóról...most megosztom nektek.


Szívem hevesen dobog.Testem beszívja a fagyos levegőt minden egyes lélegzet fájdalmasan nyilal a tüdőmbe,de ez erőt ad.
Erőt ad,hiszen még nem tettem mást csak levegőt vettem és nem ez a cél.A cél nem más mint a merengés.Az izmok terhelése közben törnek elő a fontos dolgok.A tudatunk ki válogatja,hogy min rágódhat.Rágódik.Futás....Érdekes folyamat...A kívül álló embernek nem más mint egy gyorsan lépkedő alak.De annak az alaknak a fejében nem csak a gépies parancsok zajlanak vagy az,hogy hova lépjen úgy,hogy ne törje el a lábát.Itt tör fel minden...szépen...rendjében...
Lábad gyorsan szökken a fagyos elszáradt fűben.Ropog.Friss vagy és üde ámbár érzed,hogy nem sokára elfáradsz és rádtör majd az a kellemes ellazult bizsergés a gerincedben.No meg a combod is szét akar majd szakadni...Haladsz magabiztosan előre.Még a fejed nem kattog.Utadat csügget alvó fák követik.Taposod a fagyott sarat és arra gondolsz,hogy pár hónappal ezelőtt itt még fű nőtt.Érzed,hogy a vér fűti a tested, a kezed már nem remeg... meleg és piroslik.Ó a szép dombtető...ballra tőled nyugszik le a Nap...Te édes Nap milyen gyönyörű vagy lefekvés előtt.Jobbra pedig ott a befagyott tó.Mögötted ezüst színben pompázik a Hold.Csodálatos...Isten adta színjátékban ver a szíved,dolgozik az izmod és pörög az elméd.Fáradsz már érzed.De még addig a fáig.Nem inkább addig a bokorig.Nem még ezen a dombon lejövök és utána lelassulok.Vitázol magaddal...Majd legyőz akármennyire ordítozol vele, akkor is ő nyer...Csak halasztani lehet a dolgot...Nem baj...Ő nyert...De majd legközelebb...Még kétszer eljátszod ezt a vitát....De várjunk csak tegnap háromszor veszekedtél.Hogy lehet ez?
Erősödök?Igen...
Leírnám még azt az ezernyi gondolatot ami a fejedben előtör eme csodás folyamat közben.De lehetetlen...Egyedül futni...Leírni mi mozog ilyenkor az agyadban..De ezt neked kell megtapasztalni mert szavakban átadni nem lehet....






Sz.M.
2010.01.27
Fehér Kittinek =))